Itt is először a kötelező köröket tettük meg a félnapos kirándulásunk alatt. Megnéztük a Bazilikát. Parkolót pont a lábánál találtunk, fizetős. Felsétáltunk a lépcsőkön, bementünk az impozáns épületbe.

A templom látogatása ingyenes, ha a kupolába lévő kilátóba is fel szeretnétek menni, akkor az 700 Ft-os belépő mellett tekinthető meg.

Fentről pazar kilátás nyílik a városra, a környező dombokra és Szlovákiára.

A Bazilikából kijövet, mindjárt szinte az ajtóban állt egy kisvonat, mely kellő számú jelentkező esetén (kb. 10-15 fő) már indult is körbe az egész városon át a Mária Valéria hídon keresztül Szlovákiába.

Igen meglepődtünk az úti célon, mert erről tájékoztatást nem kaptunk. Azon meg főként elcsodálkoztunk, hogy a kutya meg se kérdezte belépve Szlovákiába, hogy ki és miért ül a vonaton, van-e személyi igazolványa, kiféle-miféle.

Így kisvonattal kb. 20 perc utazás után a Duna túlpartján, Szlovákiába találtuk magunkat, Párkányban.

Eredetileg is át szerettünk volna jönni a településre, de autóval. Ha már így alakult, akkor viszont a vonat, ahol visszafordul (tehát visszavitt volna minket Esztergomba) mi ott leszálltunk és elindultunk szétnézi a szomszédos ország legközelebbi városába. Igen, ám…de nem voltunk túl tájékozottak. A szlovák nemzeti felkelés napja volt, munkaszüneti nap. Így csak éttermek és cukrászdák voltak nyitva.

Igazából másra nem is volt szükségük.

Már itthon előre hallottunk egy javaslatot, hogy próbáljuk ki a paraszt éttermet. Nem elsősorban az ételek miatt (abban sem volt kivetnivaló) hanem a kiszolgálás „minősége miatt”.

Az első kérdésünkre, „Hova szabad leülni?” – a „Valagatokra” - válasz után már érettük miért is lesz ez a hely más, mint a többi.  – Persze ebből a gyerek csak a díszleteket vette észre, mert pókhálók, csontvázak és boszorkák, tömlöc lógtak a mennyezeten. - Még talán, ha épp a külső előkerti részben nem tudtunk volna leülni ungyerekbarát helynek is jellemezhetném. Szerintem nem is maradtunk volna. De így, jó időben kimondottan kellemes volt a fém ütött-kopott pöttyös bögréből kortyolnom a kólát. Volt egy mini mászóka és csúszda is kertben.

Kihozták az étlapot, mely szintén a hely stílusához igazodott. Régi középkori nyelv + mai magyarság keveredése, hogy értelmezni tudjuk. Ebédre csirkét és sztrapacskát kértünk. Mindezt jó paraszt módjára evőeszköz nélkül kellett megennünk. Na, ezt a kislány csudamód élvezte. Kaptunk kéztörlőt, miközben minden rendelésünk felvételekor és szervírozáskor nem túl hétköznapi beszólásokat kaptunk. Az ételek minősége, tálalása jó volt. A sztrapacska isteni. Igazából finomat ettünk és jókat nevettünk. Konzervatívabb embereknek amúgy nem ajánlom.

Ebéd után a sétálóutcán ettünk fagyit, majd kb. 15 perces gyaloglás után már csak reméltük, hogy nem 2 óra múlva jön a megállóhoz a kisvonat és visz vissza bennünket az autóhoz. Szerencsénk volt. Jött rögtön. A sofőr emlékezett ránk, hogy elszálltunk és nem kért pénzt. Az eredeti árért kb. 700Ft/fő a felnőtteknek vissza is vitt minket a Bazilikához.

Ezzel a délutánig tartó kirándulással véget is ért Esztergomi látogatásunk. Bár sok kulturális program nem fért bele, a gyerek és mi is már kisétáltuk magunkat és kezdtünk nyűgösek lenni.